Papírmentes irodáról mesélnek a számítógépgyártók, s közben évrõl évre nõ a számítógép segítségével teleírt, telerajzolt papír mennyisége. Nõ tehát az irodisták - és egyre inkább az otthon számítógépet használók - papírfogyasztása, s ebben a számítógépekhez nyomtatót gyártók is igyekeznek segítségükre lenni, egyre olcsóbban kínálják az egységnyi idõ alatt egyre több papírt egyre tetszetõsebben „összefestékezni" képes masinákat.  

A színes nyomtatás - egy-két kivételt leszámítva - egyre inkább követelménnyé válik. A gépek azonban nem egészen egyformák, nem egészen egyformán teszik a festéket a papírra, s ez egyrészt az árban, másrészt a nyomtatás minõségében, idõtállóságában is megmutatkozik.

Abban minden technika egyforma, hogy a papírra kerülõ képet apró pontokból rakja össze. A pontok kicsinysége adja a nyomtatás felbontását, manapság alapszinten 300x300, de talán már inkább 600x600 pont négyzethüvelyenként, és léteznek olyan berendezések, amelyek több ezer pontot képesek elhelyezni egy egyhüvelykes egyenes szakaszon, bár ennek csak különleges anyagra való nyomtatásnál és felhasználásnál, például a nyomdaiparban van jelentõsége. A színeket három alapszínbõl és a feketébõl keverik össze, de ez utóbbi el is hagyható. A megjelenítõktõl eltérõen, amelyeknél a vörös, a zöld és a kék az alapszínek, a nyomtatásnál a zöldeskéket (angolul cyan), a bíbort (magentát) és sárgát használják, természetesen ezeknek egy rögzített (frekvenciájú) árnyalatát. A megjelenítõn elõállított képet elõször egy nyomtatóhajtó program veszi kezelésbe, még a számítógépben, elõállítva belõle pontonként, milyen színt mennyire erõsen kell a papírra tenni. A nyomtatási utasítások több formában is átkerülhetnek a számítógéprõl a nyomtatóba. A legegyszerûbben gépi utasítások formájában, de komolyabb nyomtatók fogadni és fordítani tudják a Postscript nyomtatási nyelven megadott információt is, illetve egyes nyomtatóknak van a szövegek gyors nyomtatásához - és bizonyos karaktertípusokhoz - kész jelkészletük, tehát szöveget is fogadni tudnak.

A nyomtatási sebességet három tényezõ befolyásolja, a fordítás és a nyomtatóban a papírmozgatás sebessége, valamint a nyomtatási technológia. A nyomat minõsége és a laponkénti nyomtatás ára elsõsorban a technikától, egyes esetekben még azon belül a kép fedettségétõl - mennyi festék kell hozzá -, valamint a papírválasztástól függ. A legtöbb eljárással sima irodai papírra is lehet színes nyomatot készíteni, de a csillogó-villogó, úgynevezett fényképminõséghez különleges bevonatra, vagy különleges anyagból készült hordozóra van szükség.

{mospagebreak}

Festékek, színek, papírok

Szélesebb körben, A/4-B/3 méretû lapokra való nyomtatásra ötféle technikával dolgozó színes nyomtatót használnak, ezeket aszerint osztályozhatjuk, milyen festéket és milyen módon juttatnak a papírra. A legolcsóbb köznyomtatóknál a tintasugaras berendezéseknél a tartályban vizes oldat van, ez kerül apró fúvókákon keresztül a nyomtatóba beépített számítógép által vezérelt módon a papírra. A fúvókák több sorban helyezkednek el a nyomtatófejen, mátrix elrendezésben - akárcsak a mátrixnyomtatón a tüskék. A vizes festéket kétféleképpen bírják rá a berendezések arra, hogy elhagyva tintatartályt, a papíron landoljon. Az egyik megoldás a hevítés. Hirtelen felforralja a beépített apró fûtõbetét a tartályból a fúvóka elõtti résbe átszivárgott festéket, s az gõzzé válva távozik. Ilyen heves nyomtatófej van például a Hewlett-Packard modelljeiben. A másik megoldás a - szikrázó gázgyújtóból, a nem tûzköves gázöngyújtóból, a lemezjátszóból ismert - piezokristály, amely elektromos áram hatására megváltoztatja az alakját. Egy ilyen lapka helyezkedik el minden fúvóka elõtt, s a belevezetett áram változásának hatására elõbb lassan hátra húzódik, aztán hirtelen elõre, elindítva egy apró csepp tintát a papír felé. A befejezõ ütemben lassan ismét visszahúzódik, megakadályozva, hogy a kelleténél több festék jusson ki a fúvókából. Az Epsonnak ez a háromlépéses megoldása újnak számít, s a korábbi megoldáshoz képest csak harmadannyi festéket kilõve 720 - digitális rásegítéssel 1440 - pontot tud elhelyezni egy hüvelyken. Piezokristályos nyomtatófej van az Olivetti tintasugaras nyomtatóiban is.

A papíron a festék megszárad, mégpedig úgy, hogy a papír - minõségétõl függõen - több-kevesebb festéket magába szív. Az irodai papíron ezért kissé elmosódottá, illetve ahol a megfelelõ fedettséghez sok festék kell, ott hullámossá is válhat a nyomat, ezen a gyártók egyre gyorsabban száradó festékkel, illetve vékony filmmel bevont papírral igyekeznek segíteni. Az Epson különleges papírját például - hasonlóan a színes filmhez - többrétegû emulzió fedi, s mindegyik réteg másik alapszínt fog. A más-más rétegben elhelyezkedõ tintapöttyök így nem folyhatnak össze, a kontúrok megmaradnak.

Az A/4-B/3 méretû lapra dolgozó tintasugaras nyomtató tipikus használata az otthoni, de jó szolgálatot tesz az irodákban is, elsõsorban vázlatnyomtatáshoz, belsõ anyagok készítéséhez. Újabb változatainak sebessége elegendõ ahhoz, hogy hálózati nyomtatónak állítsák be. Különleges változatai a tintasugaras nyomtatóknak a tervezõintézetekben használt rajzgépek, amelyek között van A/1-B/1 lapra, vagy A/0-B/0 méretû ívre, illetve tekercspapírra dolgozó is. Ezekben a gépekben komolyabb mechanika van, ezért finomabb, pontosabb nyomtatásra képesek, mint az olcsó, A/4-A/3 modellek.

{mospagebreak}

Lézerrel vagy diódával

Sokáig külön fejlõdött a színes nyomtatás és a lézernyomtatás. Ma már az utóbbinak is egyre több a színes nyomatot is készíteni képes változata, ezért folytassuk ezzel. (Ha a történelmet írnánk, akkor a lézernyomtatót kellett volna elõre venni, hiszen ezzel a technikával jóval régebben nyomtatnak számítógéprõl, mint tintasugárral.) Maga a lézernyomtató a köznapi életben nem is csak azokat a berendezéseket jelenti, amelyekben lézersugár rajzolja a képet, hanem minden olyan asztali nyomtatót, amely nem tintasugaras vagy mátrixnyomtató.

De maga a fényt használó technológia sem csak lézeres, van nyomtató, amely lézerrel világít, de van olyan is, amely fénykibocsátó diódával, LED-del. Szakértõk szerint a LED jobb, mint a lézer, mert nem torzít. Az alábbiakban tehát amikor lézernyomtatót írunk, fénnyel képet író - lézerrel (például HP, Tektronix, Canon, Lexmark) vagy LED-del (például OKI, Epson) megvilágító - berendezést értünk alatta.

A korszerû színes lézernyomtató tele van szállítószalagokkal, amelyek egymásnak adogatják az alapszínek részképeit, míg végül minden rákerül a papírra. Ez a technika hasonlít a legjobban a hagyományos nyomtatásra, ahol a papír nyomtatómûveken halad végig, és azok mindegyike rátesz valamit. A színes lézernyomtatóban az elsõ szalag olyan anyaggal van borítva, amelyet pontonként fel lehet tölteni elektromos részecskékkel, de ezek a pontok fény hatására elvesztik a töltésüket. E szalag színenként - tehát minden képhez négyszer - feltöltõdik a képpontokban, és fogadja a színbontás után az alapszínekhez elõállított képeket, amelyeket pontszerû fénysugár állít rajta elõ, kisütve a pontokat ott, ahol nem kell festékezni. Miután már csak a képet adó pontok vannak feltöltve, következik a porozás. Ahol a bevonat fel van töltve, ott megtapad a festékpor, majd átkerül egy másik, mind a négy színhez tartozó részképet magán összegyûjtõ szalagra. A negyedik kör után megjelenik a papír, s a közbensõ szalagról átveszi a festékport, amelyet - hasonlóan a fénymásolóhoz - egy forró henger ráégeti. Ezzel készen van a színes nyomat. (Van gép, amelyben egy hosszú szállítószalagra egymás mellé kerülnek a színekhez tartozó képek az elsõ lépésben, de ez nem jelent lényegi különbséget.) Ezt - és a többi technikával készülõt - az is megkülönbözteti a tintasugaras berendezésben készülttõl, hogy annál tartósabb, hiszen a vízben oldódó festék elmaszatolódhat, ha vizes kézzel nyúlnak hozzá, és idõvel a levegõn megváltozhatnak, kifakulhatnak rajta a színek.

{mospagebreak}

Különleges technológiák

A Tektronix kínálatában találunk még háromféle technikát, amelyet elsõsorban grafikai stúdióknak, igényes nyomtatást igénylõ feladatokra vállalkozóknak, illetve a - korábbi, vegyi technológiáról kromalinnak, manapság inkább angolból jött szóval prúfnak nevezett - nyomdai próbanyomattal dolgozóknak ajánlanak.

A tintasugaras nyomtatás igényesebb változata az, amikor nem vizes festéket, hanem megolvasztott viaszfestéket lõ a nyomtatófej a papírra. Ennek elõnye, hogy nem beszívódva és megszáradva rögzül a papíron, hanem rádermed. Ezért gyakorlatilag bármilyen anyagra lehet vele képet nyomtatni, trikóra, papírtörölközõre, alumíniumfóliára, festõvászonra. Alváltozata ennek a technikának a szilárd tintás ofszetnyomás, amelynél a kép elõször egy alumíniumhengerre kerül, amelyrõl átolvad az elõmelegített papírra. Az asztali szines nyomtatók között az így mûködõk ma a leggyorsabbak, percenkét hat színes képet is elõ lehet velük állítani. (Megtévesztõ lehet a tintasugaras nyomtatók 6-8 lap/perces sebessége, az ugyanis nem a színes képre, hanem az egyszínû, fekete szövegre vonatkozik.

Digitális próbanyomat

A hõviaszos nyomtatás a hagyományos írógépet idézi. Ebben egy szalagon van a festék, onnan kerül át a különleges papírra. Minden A/4 méretû laphoz négy A/4-es darabot használ el a nyomtató a festékszalagból, minden színhez egyet. A nyomtatófej minden színnél rááll a pontokra, s ott felmelegíti a festéket, így az átolvad a festékszalag mögött fekvõ papírra. Minél fedettebb a kép, annál több festék kerül át a papírra, annál gazdaságosabb a nyomtatás ezzel a hõviaszos berendezéssel.

Az ötödik megoldásnál is egy festékszalagról kerül a papírra a kép, de a nyomtatófej nem ráolvasztja, hanem rápárologtatja a festéket. A párologtatással igen finoman szabályozható, mennyi festék kerül a nyomatra, ezért a Tektronix szerint a teljes 16,7 milliós színskála minden árnyalata megjeleníthetõ vele. Ez adja a tökéletes digitális próbanyomatot, vagy prúfot.

Nehéz a választás

Ami az árakat illeti, nagyságrendi különbség van a tintasugaras és a többi technikával dolgozó berendezések ára és a kellékek költségei között is. Ugyanakkor könnyû alábecsülni a színes nyomtatás iránti igényeket ott, ahol eddigi csak egyszínû nyomtató volt- vagy még az sem. Vásárlás elõtt tehát érdemes gondosan megbecsülni az igényeket, kiszámolni a várható járulékos költségeket, sõt arra is érdemes figyelni, hogy a berendezés mennyire igényli a karbantartást, milyenek a javítási, átvizsgálási feltételek és költségek. Azt sem árt kipróbálni, mennyire bonyolult a színeket beállítani, mennyire könnyen kezelhetõ a berendezés meghajtó programja. A piacon lévõ gépeknél a Windowsból való nyomtatás lehetõsége, a windowsos meghajtó program megléte magától értetõdik. Nem úgy a Macintosh és az OS/2 - ezekre tehát érdemes gondosan rákérdezni.

Ahol van számítógépes hálózat, és van keret többféle berendezés beszerzésére, ott könnyebb a helyzet, hiszen megosztható a színes és a fekete, csak szöveges nyomtatási igények kiszolgálása. Bár valamiben mindegyik megoldásnál- az egyiknél a minõségben (nem lesz olyan a nyomat, mint egy Boticelli-festmény), a másiknál az idõben (nem készül el a kép olyan gyorsan, mintha Szász Endre festené), a harmadiknál a költségben (kicsit drágább lesz a grafikon, mintha kézzel megrajzolnák) - meg kell alkudni, az biztos, hogy néhány színes képpel sokkal egyszerûbben megmagyarázható, megértethetõ sok információ, amit szövegben nagyon nehéz átadni, s ezért egyre többen és egyre több helyen fogják színesíteni a számítógépek melletti nyomtatóállományt.

Takarékosan?

Hasonlóan a kombinált anyagból készült dobozba töltött gyümölcslevekhez, a nyomtatóknál is többe kerül a festéket - port, tintát, vagy egyebet - tartalmazó cserélhetõ doboz, mint ami benne van. Ki is alakult a másodlagos ipar, a lézernyomtatók festékkazettáinak töltésére, tintasugaras írófejhez újratöltõ készlet gyártására. Sajnos, a színes nyomtatásnál más a helyzet, hiszen a színkeverést a gyártó által szállított festékhez állítják be, más festékkel felborul az árnyalati egyensúly. A színes nyomtatóknál tehát jobb óvatosan takarékoskodni.